Elmeséltem már nektek, ugye, gyerekek, hogy milyen rendetlen és lusta volt Macóka, Bundás mama mackólánya, aki mindig késve ment az iskolába, végül is az erdei állatok alaposan megcsúfolták.
Akkor szentül megígérte tanító nénijének, Morgó anyónak, hogy meg fog javulni, de vajon, úgy történt-e minden, ahogyan megfogadta?
Osonjunk csak szép csendesen a mackóbarlang felé és kukkantsunk be az ablakon. Nini, Macóka ágya üres s a bocslánynak hűlt helye már, pedig korán reggel van még s csak most lopakodik a napsugár.
Bizony, Macóka már régen talpon van, ott hajolgat a vizes dézsa fölött a konyhában és serényen mossa magát, hol szappannal, hol kefével. Bundásné asszonyság pedig máris törölgeti, miközben egyre brummogja:
- No, csak szaporán, szaporán, hogy le ne késsük a vasutat.
Mert nagy nap van ma, Macóka a városba megy, a vasárnapi vásárba. Sok mindenfélét vesznek ott, Macóka is kap vásárfiát, hát serényen fésülködik, öltözködik és máris készen áll az útra. Azért viszi magával a mackó mama, mert jutalmat érdemel: tegnap nem késett el az iskolából.
Egy-kettő és künn vannak már az erdei úton, sietnek lefelé a hegyről és Macóka vidáman lohol, mamája pedig úgy szuszog, mint a gőzös.
- Hová, hová, ilyen korán? - rikkantotta Matyi madár.
- Nagy vásárba visz most az út, sietnünk kell, vár a vasút, - felelte Macóka, de Nyúlanyó kidugta egy bokorból a fejét és megkérdezte:
- Egy-két forint meg sem kottyan, ugyan miket
vesztek ottan?
- Csipkés kendőt, fodros szoknyát, mackólányok csak ezt hordják s amint visszaérkezek, meglásd, milyen szép leszek, - mondotta Macóka és sietett anyja után.
Nemsokára kiértek az erdei állomásra, ahol már ott állt a hosszú vonat, mozdonya pedig barátságosan pöfékelt az utasok felé:
- Üljetek be, kicsik, nagyok, mert már az útra készen vagyok, Hat kerekem jól halad, aki nem jön, itt marad. Pöf, pöf, pöf.
- Mamácska, - kiáltotta Macóka és előre mutatott a mancsával, - oda üljünk be, az első kocsiba, mert akkor hamarább érkezünk be a városba.
Hát persze, hogy az első kocsiba ültek be s Bundásné asszonyság nagyon boldog volt, hogy ilyen okos lánya van, mindjárt egy szép nagy barackot nyomott a fejére.
A vonat mindjárt elindult, egyre sebesebben robogott s Macóka, aki eddig még nem ült vonaton, nevetve nézett ki az ablakon.
- Nézd, mamácska, ezt a csodát: visszafelé futnak a fák. Olyanok, mint mozgó bábuk, pedig nincs is nekik lábuk, - mondotta csodálkozva. Midőn elmaradt már az erdő s egy nagy rét közepét szelte át a vonat, sok apró báránykát látott és feléjük integetett:
- Mit bámultok, barikák? Ezt a füstös paripát? Fussatok hát, sebbel-lobbal, versenyt futni ki tud jobban?
De a barikák nem akartak versenyt futni a vonattal, csak hosszan bégettek feléjük és máris eltűntek szem elől, mert a vonat nagyot kanyarodott és Macóka, bizony, lebukott volna az ülésről, ha hirtelen meg nem kapaszkodik egy fogantyúba. De, bár ne kapaszkodott volna belei.
Estében akkorát rántott a fogantyún, hogy csakhamar megrázkódott az egész kocsi, aztán nagy csörrenés és sivítás hallatszott és megállt a vonat. Mert Macóka a vészféket húzta meg
véletlenül s a hozzájuk beszaladó vasutas bácsik nemcsak jól összeszidták a mackómama szeme fényét, hanem még fizetni is kellett sok-sok forintot, amiért most már igen mérges lett Bundásné asszonyság. Jól megcibálta Macóka hajzatát.
- Szedte-vette, rossz gyerek, mindjárt a mancsodra verek! Ilyet tenni énvelem, majd kisül a két szemem! - korholgatta az egész úton. Most már befutott a vonat a városba és siettek a piacra, ahol már nagyban állt a vásár. Macóka egyszeribe vidám lett és ide-oda húzta anyját.
- Ezt vegyük, meg ezt vegyük! - kiáltozta. - Nini, de szép csipkés kötény! Hát még ez a cipellő! Hajas baba, ezt vedd nekem, meg azt a doboz babaruhát! Nézd, csak, fodros szoknya és zöld kalap! Aztán mézeskalács!
De a mamája elhúzta a sátraktól és csak egy szoknyát, meg egy cipőt vett neki és azt mondotta:
- Nincs se hajas baba, se babaruha, se mézeskalács, de még kiskötény se, elvitték az árát a vasutasok, a vészfék miatt.
Hát, Macóka nagyon szomorú lett emiatt, olyan bús, hogy nekitámaszkodott egy sátornak, hogy sírdogáljon, de egy cseresznyeszemben megcsúszott, beesett a sátorba és földöntött egy asztalkát, amelyen torták és sütemények voltak. És - óh, jaj! - sok-sok sütemény a földre potyogott!
Az árus néni kiáltozott és jajveszékelt, Macóka pedig elszaladt. Bundás mamának meg kellett fizetnie a kárt és mérgesen brummogva kezdte keresgélni leánykáját. Csak a vasútnál talált rá, hát mindjárt vonatra ültek és Macóka most nem nézte a visszafelé szaladó fákat, sem a barikákat, a lelógó fogantyútól pedig egészen távolra ült. Aztán azt mondta: -
Máskor jobban fogok vigyázni és nem leszek szeleburdi. De hidd el mamácska, én nem voltam rossz és én nem akartam bajt csinálni.
Mackó mama elhitte és egy nagy mackó puszit nyomott Macóka orrára.